2015. július 11., szombat

Prológus

 A suli utolsó napja. Mindenki türelmetlenül ül a padjában, mikor csöngetnek már ki.
5 perc.
 A tanár lelkesen magyaráz, gondolom Ő is örül a szünetnek.
 - És el se hiszem, hogy ez mind - itt majdnem sírt - itt, 1 év alatt történt!
 4 perc.
 Összenézek Verával. Tekintete izgalmat sugall, mint az enyém. Összeszorítom az ajkaimat, keresztbe teszem az ujjaimat, és behunyom a szemem. Kívülről elképzelem a grimaszt, amit vághatok, és majdnem elnevettem magam.
 3 perc
 Mindenki mozgolódni kezd a padjában. Gyerünk már! Olvasom ki a tekintetekből.
 - Gyerekek... - a tanárnak párás lesz a szeme - További Kellemes nyarat! - ugyan még nem csöngettek ki, mi már mentünk is. Ekkor ugyanígy minden osztályból kitörtek a diákok. Voltak akik megőrültek, dobálták a füzeteket, széttépték a papírokat, voltak, akik csak mentek a tömeggel kifele. Mi nevettünk, de bármiylen hangos is volt az, beleveszett a diákok örjöngésébe.
 - Holnap... - kezdi visszafolytott vigyorral a képén a barátnőm.
 - Kezdődik.... - folytattam. Ez a "folytassukegymásmondtát" játék beleillett volna egy amerikai tinifilmbe.
 - A tábor!!!! - ujjong Vera.
 - Igen. Éppen ezért is kell most sürgősen pakolni. - E szavak hallatán barátnőm már fejembe olvasott és rohant is haza. Ugyanezt tettem, nem akartam este tízkor pakolni. Mivelhogy hajlamos vagyok rá. :)
 - Anya! Anya! - ordítozok a szobámból. - Segíts létgyszí bepakolni!
 - Máris - ha pont a jóga órája közepén lenne, akkor is jönne. Van valami, amit százázalékra Ő akar: Bepakolni. Idézem; Isten ments, hogy csak egy plótó, meg egy nadrágot rakj be még a végén! Mintha én olyan lennék :)
Tehát a végeredmény egy tömött bőrönd lett benne; 8 póló (7 napos) 4 rövid, 1 hosszú farmer, egy melegítő, pulcsi (???!!!!) sportcipő, szandál, 2 fürdőruha, fogkefe, fogpohár (én így hívom) fogkrém, szappan. A kistáskába holnapra megy a kulacs és 1 szendvics. Plusz mobil, és tárca. Amit jól el kell rejtenem, nehogy kiraboljanak. Áááá, mennyi az esély rá? :D
 Nem bírtam aludni. Csak feküdtem és a tekintetem a plafonra szegeztem. Pislogni sem pislogtam. Izgatottan mocorogtam. Aztán nem tudom, hogy, de elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése