Egy moderátor jön oda hozzánk, és a krzünkbe nyomja a programlistát.
- Elég nehéz lehet mindenkinek adni, nem? - kérdem tőle.
- Ne is mond - sóhajt, majd megy tovább.
- 1. nap: Reggeli 10:00, Pihenés 10:30, Vadvizi evezés 11:00, Pihenés 14:00, Ebéd 14:30, Házi X - faktor (mentorok a zsűrik, részvétel KÖTELEZŐ, de nem énekléssel, lehet bármivel) 15:00, Pihenés 17:00, Választás: Zenemixelés vagy külön felállított falra Graffitizés (legális) 18:00, Esti/Éjszakai Vidámpark 23:30 - ig.
És ez még csak az 1 nap!
- Ja! Amúgy Mix vagy Graffiti? - kérdezem tőle.
- Szerintem mixelésre megyek.
- Szuper! Én a másikra, de majd mindenképp mutasd meg a munkéd!
- Csak ha te is.
- Okéság, de most pihenjünk. Teljesen kivagyok, pedgi még csak dél van!
- Tényleg, mikor lesz ebéd?
- Most, ahogy látom - mutatok az asztaloknál gyülekező tömegre.
- Fú, ehhez sok asztal kellett.
- Jaja.
Úgy fél óra múlva sorra is jövünk. Pizzát kapunk. Lehet választani vizet, kólát vagy fantát kérsz. Én egy fantát vettem el.
- Ezek aztán tudják mi kell nekünk!
- Teljes! - harapok jóízűen a kajába.
Lassú léptekkel sétálunk nevetve a sátrunk fele, de tátva marad a szánk.
- Tetszik amit láttok lányok? - röhög Zsolti.
- Uramisten! - rikácsol Vera - Ti.. ti! Idecuccoltatok!
- Ne mondod? - kacsint a másik srác, akinek még mindig nem tudjuk a nevét.
Én csak tátott szájjal állok, majd bemutatok nekik, és durcásan besétálok a sátorba. Na, hát itt is sikerül leégetnem magam, ugyanis beakadok a cipzárba. Nehézkedések után behúzom magam után, és ülök.
Mit csináljak?
Kivettem a táskából a telefonom és felhívtam anyát.
- Szia Luca! Ugye nincsen baj?! - kérdezi riadtan.
- Dehogy van! Nagyon jó programokat találtak ki, csak ezt akartam mondani.
- Ennyi? Biztos? - gyanakodott.
- Igen. Például, holnapután mozi, de azt még részletesen nem olvastam el, csak a holnapit.
- Na, és mik a programok?
- Vadvizievezés, Éjszakai vidámpark, Házi X - faktor, ja és graffiti.
- Graffiti?! Graffiti?!
- Nyugalom anya, egy falra, ami az Ő tulajdonuk. De lehet helyette zenemixelés.
- Szerintem odamenj, az úgyis neked való - próbál eltéríteni a "rossz útról".
- Nem jó lesz az nekem. Na, szia, szeretlek - mondom majd leteszem.
Kilépek a sátorból. Vera nincs sehol, vagyis de, a sajátjéban. Aztán mikor előre pillantok meglepő, egyben undorító látvány fogad.
- Fúúúúúúúúj!!!! - takargatom a szemem. A fiú elröhögi magát, majd feláll, és adja magát megint.
- Amúgy csajszi, még be sem mutatkoztunk. Krisztián, csak Krisz. - kacsingat, meg pisztolyokat mutogat felém az ujjával.
- Aham, jó. Én Luca vagyok, csak Luca. - ezen felröhög. Nem viccnek szántam.
- Na, én léptem - mondom, és elindulok valamerre.
Úgy negyed óra ballagás után beleütközök egy nagy épületbe. Fehér, márkoszos falai vannak, és egy kopott faajtó. Nyitva van, és egy srác msot lépett ki, tehát biztos be lehet menni.
Két ajtó van, lányok és fiúk. A fiúk felé indultam. Aham, jólvan :D Beléptem a lányokén.
Wc fülkék, vagy úgy 12, egy csomó csap, hatalmas tükrökkel, és mégegy ajtó "Fürdők" felirattal.
Ott úgy 30 (!!) zuhanyzó volt, eltakarva kissebb falakkal. Tiszta gőz volt a szoba, vagy 6-an most, így nekiálltak fürdeni, így, igen, így 14 órakkor. Mások anyaszült mesztelenül törölgették magukat, így nyílt terepen.
Ezekbe miütött?
Hátulról nekemjön egy csaj, és odavág egy bocsot. Ja, jó, akkor most béke.
Inkább visszafordulok, és rohanok vissza a sátorok felé, mintha üldöznének. Nem tudom miért, csak jólesett a futás.
A helyünkön csak Zsolti volt, egy könyvet fogott és... OLVASOTT!
- Te olvasol? - képedtem el.
- Igen, képzeld tudok - vigyorog. - De ez nem könyv, az csak álca - az olvasmány (címszerint: Kisherceg) közül kihúz egy Playboy* újságot.
- Na szép - forgatom a szemem.
- Most miért? ha nyíltan olvasnám...
- Nézegetnéd - javítottam ki.
- Akkot azt, akkor idejönne egy feminista** csaj, vagy jobb, egy feminista moderátor és kihúzná a kezemből, majd a szelektívbe dobná.
- Ez van, megérdemled.- rántom a vállam - És mostantól feminista leszek, tehát add - tépem ki durván a kezből.
- Hogy ba***ád meg! - röhög.
- Ez vicces neked? - mondom visszafolytott nevetéssel.
- Igen, de tudod mi még viccesebb? - TÚLSÁGOSANIS közel jön hozzám.
Behunyja a szemét majd... kitépi az újságot a kezemből! Az a szemét!
Szalad vele, arra késztetve, hogy utánamenjek.
Könnyű dolgom volt, ugyanis volt olyan hülye, hogy futás közben nézegette, így... puff! Teljes erővel neki fának.
A földön fetreng, újság a kezében.
Odarohanok. Annyira rohanok, hogy ez engem is a földre késztet, de miko magamhoz térek elveszem, ezzel nyerve a csatát. A legközelebbi kukába ki is dobom, majd visszarohanok.
- Jól vagy? - röhögök még mindig.
- Igen. Asszem. De ez vicces neked? - játsza el ugyanúgy az előbbi sztorit.
- Igen, és tudod még mi viccesebb? - követem a szerepet. Föléhajolok majd... nem, nemcsókjelenet következik. Finoman pofánvágom.
- Na, szép. Nem csak feminista, hanem birkózó is. - ezen én is röhögtem.
Tiszta fárat voltam a futástól, a röhögéstől, meg úgy mindentől. lerogyok mellé, és szaggatottan veszem a levegőt, tiszta vörös fejjel.
Egy moderátor hajol felénk.
- Jól vagytok srácok? - egy fiatal, kínai, vagy ázsiai srác. Neki is röhötnéke támad a látványunktól. Elnézést kér, majd elmegy.
***
A földön ébredek, még mindig mellettem Zsoltival. Alszik. Rögtön felkeltem, majd megigazítom a hajam.
- Elaludtunk? - kérdezi kómásan.
- Asszem el - röhögök.
Visszasétáltunk a sátorhoz a nap eseményeit felidézve.
A kétségbeesett Vera fogadott minket.
- Az istenit! Hol voltatok?! Luca mindenhol kerestelek!
- ööö... Aludtunk?! - röhögök.
- És hol a francba?
- Hát, Zsolti - mutato ka mellettem nevetgélő srácra - egy PlayBoyt nézegetett, én elvettem, aztán elvette, aztán nekiment egy fának, aztán elvettem, aztán ott feküdtünk, aztán elaludtunk - vörös a fejem, lihegek, nem tudom miért. Remélem nem leszek beteg!
- Amúgy, csak úgy mellékesen mennyi az idő? - fogja a tarkóját zsolti.
- Fél nyolcs - mondja Krisz.
- Jé, te is itt vagy! - röhögök úgy mint egy zombi. - Na, én mentem fürdeni - felkapom a kikésztett szappant, fésűt, papucsot, törcsit, fogos cuccokat - Amúgy tényleg , lemaradtunk a vacsiról - szomorodok el - összevissza sétálva indulo ka mosdók felé, aztán nekimegyek a kukának, és elesek, ezzel megnevettetve a társaságot.
Letisztálkodok, majd már jobban indulok vissza.
- Fél tíz, na jó éjt Luca! - mondja Vera, és ágyba bújik.
Krisz is elmegy, és mi ketten maradunk Zsoltival.
Ismét, mint egy tinifilmben.
- Na, kezdi a fiú - Akkor jó éjt.
- Neked is - intek. - Ja, és dögölj meg álmodban.
- Aham. Te meg elalvás helyett a sátor teteját fogod bámulni, és rám gondolni - suttogja azzal az idegesítő vigyorával.
- Ha egyáltalán elpróbálok aludni. Nem vagyok álmos. Kialudtam magam délután.
- Én is. Tudod mit?
- Mit?
- Azt. Tudod...
- Bökd már ki!
- Maradunk még? - röhög végül fel.
- Jó - adom meg magam.
Pisszegést kapunk Krisztől.
Azt hittem Vera horkolása elnyomja ezt.
*Playboy - Férfiaknak szóló szexújság
**Feminista - a Női jogokért kiálló nő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése