3. fejezet

*Halihó mindenki! :)Gondolom msot arra számítatok, hogy leírom az egész estét, DE nem! :(
És mivel az előző hosszú fejezet volt, most egy rövidebbel érkeztem nektek :) Ez a fejezt lett szerintem az eddigi leggyatrább, de valakinek csak "tecchet".

 Az egész estét átbeszéltük, röhögtünk, lelkiztünk, meg minden. Reggelire ébredtünk.
 Teljesen üres volt a gyomrom.
 Krisz nem is köszönt, mikor én igen, teljesen elhidegült. Kedvetlenül ácsorgott mindenhol. Arca unalmat sugárzott. Ne mtudom mi történt vele.
 Reggelire svédasztalt állítottak. lehetett műzlit, lekvároskenyeret, sima kenyeret, és a pultnál rántottát kérni. Én az utóbbit ettem kechuppal. Vera mellettem lekvárosat rágcsált.
 Kicsit pihentünk aztán mentünk is Vadvizi evezésre!
 5 nagy csoportra oszlottünk. Szerencsére barátnőmmel kerültem egybe. A fiúk (ismételten) szerencsére pedig egy másikba kerültek.
 Elvittek minket valahová egy nagy, nagy patakhoz, inkább már folyohóz, ami televolt kissebb (olyan egyméteres) vízesésekkel, kövekkel, buckákkal.
 Kaptunk mentőmellényt, rajta egy sípot, ha baj van. Egy csónkba 1 ember megy, így elég sokat kellett fizetni a tábornak!
 Beleültem a sajátomba. A kezembe nyomtak egy eveztőt, majd elindítottak. Marhára izgultam!
 A víz nekicsapott egy kissebb sziklának. Erővel ellöktem magam tőle majd mentem tovább.
 NE! Egy vízesés!
 Rohadt kicsi volt, de majdnem szívrohamot kaptam, ugyanis kis eséllyel éltem túl a borulást. Mármint nem haltam meg volna, csak felborultam.
 A folyó egyre lejtett, én meg közeledtem az előttem lévő sráchoz.
 Aztán BUMM! Egymásnak csapódtunk.
 - Ba*** meg! Ne mtudsz figyelni szőke?
 - Barna vagyok, basszus!
 - És? Szőke!
 Seggfej srác! Előrefurakodtam, majd mentem tovább. Egy sziklás rész következett, nehezen, de átmentem.
 Aztán pár vízesés, szívrohamokkal, majd...
 EGY HATALMAS VÍZESÉS!
 Sikítva közeledtem, próbáltam elevezni. Kuncogást hallottam, de nem törődtem vele, úsztam az életemért. Majdnem kiugrottam a csónakból, mikor kirántottak.
 A csapat ott állt röhögve. Az  egyik lány kinyögte a nevetés közepette;
  - Nyugi, velünk is eljátszották. Mind ilyen képet vágtunk. De ha más csinálja vicces - így csatlakoztam hozzájuk.
 A következő áldozat az a seggfej srác volt. És uramisten! Könnyeztem!
 Sikított mint a sakál, fiú létére is! És! Ki is ugrott! Hát szakadtunk!
 Páran még voltak, aztán indultunk vissza.

 Mikro beértünk erőre kaptam és rohantam a sátorhoz. Előhúztam a mobilom játszottam rajta, míg elnem jött az ebéd ideje.
 Hotdogot nyomtak a tányérunra, ugyanazzal az ital választékkal. Megintcsak fantát kértem.
 A hotdogra majonzést, ketchupot és szárított (vagy milyen) hagymát.
 Isteni volt! Visszamentünk a saétorokhoz. találkoztunk a fiúkkal, Ők elmodták milyen szivatás volt, mi is.
 Náluk a patakon, szinte beleért a vízbe, olyan alacsonyan, átívelt egy tüskés bokor. Durva lehetett, de nem annyira, mint a miénk! :D
 Következett a házi X - faktor! Yeah!
 És uramisten, eszembe jutott, nem készültem. Bár, mikro is lett volna időm?
 Sorbaálltam, kitaláltam, msot játszom a hülyét, és eléneklem az Every bofy dance nowot táncal meg mindennel.
 Én kerültem sorra.
A zsűriszékben egy japán nő, azonkívül 2 magyar lány, és 3 férfi ült.
 Elkezdtem.
 Hatalmas sikert aratott. Mindenki szakadt. Összesen (max. 60 p lehetett kapni) kaptam 55 pontot, eddig a legtöbbet! A japán nem értékelte a hülyeségem :(
 Röhögve baktattam a többiekhez, míg vártuk az eredményt.
 - Milyen voltam? - teszem fel a kérdést.
 - Tökéletes! - csapkodja a térdét Vera.
 - Te voltál az Isten! - ''likel" Zsolti.
 - Jó voltál - biccent komoran Krisz. Odapillantok Verához és telepatikus módon a szememmel (igen, mi ilyet is tudunk) megkérdezem, ennek mi baja. Válaszul egy vállrántást kapok, így hát...
 Előkaptam a Csillagainkban a hibát, és olvasni kezdtem, még meg ne mjött az eredmény.
 A hangszórókból felhangzott valami borzalom, biztos leesett a mikrofon vagy mi, majd egy férfi hangja.
 - Kedves Táborozók! (???) Az itt eljátszott X- faktornak meglett az eredménye! Az első helyezetnek, a másodiknak és a hamradiknak a szervezőknek felálított épületben lehet átvenni a díjat, tehát kérem féradjanak (???) majd oda! - tehát kezdjük a 3. helyezettel; Sikós Milós, a dupstep táncával! - na, jó, ezen mindenki meghalt, annyira röhögött. Hogy lehet szegény gyereknek ilyen nevet adni?! :D Még az irodákból is hallatszott valami kuncogás, és a férfi aki beszélt is visszatartotta - Második helyezet! Lakatos Luca az énekes tánc előadásával! - felálltam sikítottam egy húúúút, majd a mellkasomra csaptam és visszaültem. Vagyis rájöttem indulnom kéne az irodák felé - És első helyezet! Kovács Zalán a meglepően jó trükkeivel! - indultam is.
 Jobbra, aztán balra, egyenesen, balra, majd jobra, egyenesen, átlósan és kilyukadtam a nemtudomholvagyok telepen.
 Aztán isten megsegített. Szerkesztők, mentorok hálója.  Beléptem. A harmadik és az első helyezetnek épp átadták a nyereményeket. Az első helyezet egy pólót, napszemüveget és mobiltokot kapott, mellé egy csomag édességet :) Hümm... nyami!
 A harmadiknak egy pólót és édességet adtak át. Nekem napszemüveget, pólót, és finomságokat nyomtak a kezembe.

2. fejezet

 Nem hiszem el! Igen itt állunk, felállított sátorral a Balaton táborban! Mellénk úgy másfél méterre két lány, és két fiú költözik, asszem ahogy monták olaszok, de Magyarországba jöttek.
 Egy moderátor jön oda hozzánk, és a krzünkbe nyomja a programlistát.
 - Elég nehéz lehet mindenkinek adni, nem? - kérdem tőle.
 - Ne is mond - sóhajt, majd megy tovább.

• 1. nap: Reggeli 10:00, Pihenés 10:30, Vadvizi evezés 11:00, Pihenés 14:00, Ebéd 14:30, Házi X - faktor (mentorok a zsűrik, részvétel KÖTELEZŐ, de nem énekléssel, lehet bármivel) 15:00, Pihenés 17:00, Választás: Zenemixelés vagy külön felállított falra Graffitizés (legális) 18:00, Esti/Éjszakai Vidámpark 23:30 - ig.

 És ez még csak az 1 nap!

 - Megérte az árát! - bólogat Vera vigyorogva. Én csak biccentek. - Azért minden elismerésem, hogy egynapra vadvizi evezést, X - faktort, mixelést, esetleg graffitézést és vidámparkot szereztek!
 - Ja! Amúgy Mix vagy Graffiti? - kérdezem tőle.
 - Szerintem mixelésre megyek.
 - Szuper! Én a másikra, de majd mindenképp mutasd meg a munkéd!
 - Csak ha te is.
 - Okéság, de most pihenjünk. Teljesen kivagyok, pedgi még csak dél van!
 - Tényleg, mikor lesz ebéd?
 - Most, ahogy látom - mutatok az asztaloknál gyülekező tömegre.
 - Fú, ehhez sok asztal kellett.
 - Jaja.
 Úgy fél óra múlva sorra is jövünk. Pizzát kapunk. Lehet választani vizet, kólát vagy fantát kérsz. Én egy fantát vettem el.
 - Ezek aztán tudják mi kell nekünk!
 - Teljes! - harapok jóízűen a kajába.

Lassú léptekkel sétálunk nevetve a sátrunk fele, de tátva marad a szánk.
 - Tetszik amit láttok lányok? - röhög Zsolti.
 - Uramisten! - rikácsol Vera - Ti.. ti! Idecuccoltatok!
 - Ne mondod? - kacsint a másik srác, akinek még mindig nem tudjuk a nevét.
Én csak tátott szájjal állok, majd bemutatok nekik, és durcásan besétálok a sátorba. Na, hát itt is sikerül leégetnem magam, ugyanis beakadok a cipzárba. Nehézkedések után behúzom magam után, és ülök.
 Mit csináljak?
Kivettem a táskából a telefonom és felhívtam anyát.
 - Szia Luca! Ugye nincsen baj?! - kérdezi riadtan.
 - Dehogy van! Nagyon jó programokat találtak ki, csak ezt akartam mondani.
 - Ennyi? Biztos? - gyanakodott.
 - Igen. Például, holnapután mozi, de azt még részletesen nem olvastam el, csak a holnapit.
 - Na, és mik a programok?
 - Vadvizievezés, Éjszakai vidámpark, Házi X - faktor, ja és graffiti.
 - Graffiti?! Graffiti?!
 - Nyugalom anya, egy falra, ami az Ő tulajdonuk. De lehet helyette zenemixelés.
 - Szerintem odamenj, az úgyis neked való - próbál eltéríteni a "rossz útról".
 - Nem jó lesz az nekem. Na, szia, szeretlek - mondom majd leteszem.
 Kilépek a sátorból. Vera nincs sehol, vagyis de, a sajátjéban. Aztán mikor előre pillantok meglepő, egyben undorító látvány fogad.
 - Fúúúúúúúúj!!!! - takargatom a szemem. A fiú elröhögi magát, majd feláll, és adja magát megint.
 - Amúgy csajszi, még be sem mutatkoztunk. Krisztián, csak Krisz. - kacsingat, meg pisztolyokat mutogat felém az ujjával.
 - Aham, jó. Én Luca vagyok, csak Luca. - ezen felröhög. Nem viccnek szántam.
 - Na, én léptem - mondom, és elindulok valamerre.
 Úgy negyed óra ballagás után beleütközök egy nagy épületbe. Fehér, márkoszos falai vannak, és egy kopott faajtó. Nyitva van, és egy srác msot lépett ki, tehát biztos be lehet menni.
 Két ajtó van, lányok és fiúk. A fiúk felé indultam. Aham, jólvan :D Beléptem a lányokén.
 Wc fülkék, vagy úgy 12, egy csomó csap, hatalmas tükrökkel, és mégegy ajtó "Fürdők" felirattal.
 Ott úgy 30 (!!) zuhanyzó volt, eltakarva kissebb falakkal. Tiszta gőz volt a szoba, vagy 6-an most, így nekiálltak fürdeni, így, igen, így 14 órakkor. Mások anyaszült mesztelenül törölgették magukat, így nyílt terepen.
 Ezekbe miütött?
 Hátulról nekemjön egy csaj, és odavág egy bocsot. Ja, jó, akkor most béke.
 Inkább visszafordulok, és rohanok vissza a sátorok felé, mintha üldöznének. Nem tudom miért, csak jólesett a futás.
 A helyünkön csak Zsolti volt, egy könyvet fogott és... OLVASOTT!
 - Te olvasol? - képedtem el.
 - Igen, képzeld tudok - vigyorog. - De ez nem könyv, az csak álca - az olvasmány (címszerint: Kisherceg) közül kihúz egy Playboy* újságot.
 - Na szép - forgatom a szemem.
 - Most miért? ha nyíltan olvasnám...
 - Nézegetnéd - javítottam ki.
 - Akkot azt, akkor idejönne egy feminista** csaj, vagy jobb, egy feminista moderátor és kihúzná a kezemből, majd a szelektívbe dobná.
 - Ez van, megérdemled.- rántom a vállam - És mostantól feminista leszek, tehát add - tépem ki durván a kezből.
 - Hogy ba***ád meg! - röhög.
 - Ez vicces neked? - mondom visszafolytott nevetéssel.
 - Igen, de tudod mi még viccesebb? - TÚLSÁGOSANIS közel jön hozzám.
 Behunyja a szemét majd... kitépi az újságot a kezemből! Az a szemét!
Szalad vele, arra késztetve, hogy utánamenjek.
Könnyű dolgom volt, ugyanis volt olyan hülye, hogy futás közben nézegette, így... puff! Teljes erővel neki  fának.
 A földön fetreng, újság a kezében.
 Odarohanok. Annyira rohanok, hogy ez engem is a földre késztet, de miko magamhoz térek elveszem, ezzel nyerve a csatát. A legközelebbi kukába ki is dobom, majd visszarohanok.
 - Jól vagy? - röhögök még mindig.
 - Igen. Asszem. De ez vicces neked? - játsza el ugyanúgy az előbbi sztorit.
 - Igen, és tudod még mi viccesebb? - követem a szerepet. Föléhajolok majd... nem, nemcsókjelenet következik. Finoman pofánvágom.
 - Na, szép. Nem csak feminista, hanem birkózó is. - ezen én is röhögtem.
 Tiszta fárat voltam a futástól, a röhögéstől, meg úgy mindentől. lerogyok mellé, és szaggatottan veszem a levegőt, tiszta vörös fejjel.
 Egy moderátor hajol felénk.
 - Jól vagytok srácok? - egy fiatal, kínai, vagy ázsiai srác. Neki is röhötnéke támad a látványunktól. Elnézést kér, majd elmegy.

***

A földön ébredek, még mindig mellettem Zsoltival. Alszik. Rögtön felkeltem, majd megigazítom a hajam.

 - Elaludtunk? - kérdezi kómásan.

 - Asszem el - röhögök.

Visszasétáltunk a sátorhoz a nap eseményeit felidézve.

A kétségbeesett Vera fogadott minket.

 - Az istenit! Hol voltatok?! Luca mindenhol kerestelek!

 - ööö... Aludtunk?! - röhögök.

 - És hol a francba?

 - Hát, Zsolti - mutato ka mellettem nevetgélő srácra - egy PlayBoyt nézegetett, én elvettem, aztán elvette, aztán nekiment egy fának, aztán elvettem, aztán ott feküdtünk, aztán elaludtunk - vörös a fejem, lihegek, nem tudom miért. Remélem nem leszek beteg!

 - Amúgy, csak úgy mellékesen mennyi az idő? - fogja a tarkóját zsolti.

 - Fél nyolcs - mondja Krisz.

 - Jé, te is itt vagy! - röhögök úgy mint egy zombi. - Na, én mentem fürdeni - felkapom a kikésztett szappant, fésűt, papucsot, törcsit, fogos cuccokat - Amúgy tényleg , lemaradtunk a vacsiról - szomorodok el - összevissza sétálva indulo ka mosdók felé, aztán nekimegyek a kukának, és elesek, ezzel megnevettetve a társaságot.

 Letisztálkodok, majd már jobban indulok vissza.

 - Fél tíz, na jó éjt Luca! - mondja Vera, és ágyba bújik.

Krisz is elmegy, és mi ketten maradunk Zsoltival.

 Ismét, mint egy tinifilmben.

 - Na, kezdi a fiú - Akkor jó éjt.

 - Neked is - intek. - Ja, és dögölj meg álmodban.

 - Aham. Te meg elalvás helyett a sátor teteját fogod bámulni, és rám gondolni - suttogja azzal az idegesítő vigyorával.

 - Ha egyáltalán elpróbálok aludni. Nem vagyok álmos. Kialudtam magam délután.

 - Én is. Tudod mit?

 - Mit?

 - Azt. Tudod...

 - Bökd már ki!

 - Maradunk még? - röhög végül fel.

 - Jó - adom meg magam.

 Pisszegést kapunk Krisztől.

 Azt hittem Vera horkolása elnyomja ezt.

*Playboy - Férfiaknak szóló szexújság
**Feminista - a Női jogokért kiálló nő

Prológus

 A suli utolsó napja. Mindenki türelmetlenül ül a padjában, mikor csöngetnek már ki.
5 perc.
 A tanár lelkesen magyaráz, gondolom Ő is örül a szünetnek.
 - És el se hiszem, hogy ez mind - itt majdnem sírt - itt, 1 év alatt történt!
 4 perc.
 Összenézek Verával. Tekintete izgalmat sugall, mint az enyém. Összeszorítom az ajkaimat, keresztbe teszem az ujjaimat, és behunyom a szemem. Kívülről elképzelem a grimaszt, amit vághatok, és majdnem elnevettem magam.
 3 perc
 Mindenki mozgolódni kezd a padjában. Gyerünk már! Olvasom ki a tekintetekből.
 - Gyerekek... - a tanárnak párás lesz a szeme - További Kellemes nyarat! - ugyan még nem csöngettek ki, mi már mentünk is. Ekkor ugyanígy minden osztályból kitörtek a diákok. Voltak akik megőrültek, dobálták a füzeteket, széttépték a papírokat, voltak, akik csak mentek a tömeggel kifele. Mi nevettünk, de bármiylen hangos is volt az, beleveszett a diákok örjöngésébe.
 - Holnap... - kezdi visszafolytott vigyorral a képén a barátnőm.
 - Kezdődik.... - folytattam. Ez a "folytassukegymásmondtát" játék beleillett volna egy amerikai tinifilmbe.
 - A tábor!!!! - ujjong Vera.
 - Igen. Éppen ezért is kell most sürgősen pakolni. - E szavak hallatán barátnőm már fejembe olvasott és rohant is haza. Ugyanezt tettem, nem akartam este tízkor pakolni. Mivelhogy hajlamos vagyok rá. :)
 - Anya! Anya! - ordítozok a szobámból. - Segíts létgyszí bepakolni!
 - Máris - ha pont a jóga órája közepén lenne, akkor is jönne. Van valami, amit százázalékra Ő akar: Bepakolni. Idézem; Isten ments, hogy csak egy plótó, meg egy nadrágot rakj be még a végén! Mintha én olyan lennék :)
Tehát a végeredmény egy tömött bőrönd lett benne; 8 póló (7 napos) 4 rövid, 1 hosszú farmer, egy melegítő, pulcsi (???!!!!) sportcipő, szandál, 2 fürdőruha, fogkefe, fogpohár (én így hívom) fogkrém, szappan. A kistáskába holnapra megy a kulacs és 1 szendvics. Plusz mobil, és tárca. Amit jól el kell rejtenem, nehogy kiraboljanak. Áááá, mennyi az esély rá? :D
 Nem bírtam aludni. Csak feküdtem és a tekintetem a plafonra szegeztem. Pislogni sem pislogtam. Izgatottan mocorogtam. Aztán nem tudom, hogy, de elaludtam.

1. fejezet

*Sziasztok!
És meghoztam az első fejezetetet! Igaz, nem a leghosszab, de na. A designet mégegyszer köszönöm Astrid Haynesnek, a Skyscraper lelkes szerkesztőjének!
Na, de elég az írói dumából, jó olvasást!

 Anya arcára puszit nyomtam, majd a minden éves búcsú beszédünket és szabályainkat átvettük.
 - Vigyázz magadra! Ne igyál, és a drog, eszedbe ne jusson! Szeretlek!
 - Én is! De anya, szerinted én olyan vagyok aki dorogzni jár? Mennem kell, elkések. Szeretlek! - Öleltem át. Tényleg késésben voltam, így felkaptam a bőröndöt, a kis hátitáskát, na meg na nagyot és rohantam.
 A Keletinél már Vera állítása szerint 10 perce vár. Kipirosodott arccal magyaráztam neki, hogy mi is történt. Szénélkül húzott a vonat felé, mely épp indulóban volt. Nehez felhúztam a cuccaim és magamat, majd egy kabint indultunk keresni.
 - Nem, nem, nem, nem, fujj, nem és nem. Ez! - mutatott a barátnőm a kabinokra. A kiválasztottban egy olyan egykorú fiú ült csak. Barna haja, sötétebb bőre, zöld szemei voltak. Szürke pólót és fekete térdgatyát viselt. Szintén sok cucca volt. Egy bőrönd, na meg egy nagy hátizsák.
 - Merre? - kérdezi Vera pakolás közben. Ismerkedős tipús, na.
 - Balaton Tábor. Én csak kisseb fesztnek hívom. - feleli lazán. Elkerekült szemmel nézem, majd mikor magamhoz térek lábujjig vörösödök. Nem tudo mmiért, de ha én irányítanám a vörösédésemet...
 - Mi is - mosolygok zavartan.
 - Zsíros.
 - Az... - felelem suttogva.
 A fiú végigmér, majd félmosolyra húzza a száját.
 - Németh Zsolt. Csak Zsolti.
 - Mi? - aztán eszembe, jut, hogy a nevét mondta. - Ja, izé... Én Lakatos Luca vagyok, Ő pedig itt Horváth Veronika, Vera. - mutatok magamra, majd Verára.
 - Zsírosssss.
 - Mi ez a zsírozás? - ráncolja a szemöldökét a barátnőm. Látszik, nem szívleli a hapsit.
 Zsolti csak legyint, amolyan ezek se tudják stílusban, majd a tájat kezdi bámulni. Ami koszos járdából, utakból és városi házakból áll.
 - Egyedül mész? - töröm meg a kínos csendet.
 - Nem. A barátnőm épp kint van Wc-n.
 - Ó, értem. - semmi érzelmet nem adok, valamit mégiws beképzel a fiú.
 - Csak vicc volt. Egyedül vagyok. - röhög fel, majd feltámaszkodik a karfára.
 - Mintha érdekelne... - hosszasan szemezgetni kezd velem, de a tekintetem Verára szegezem, aki láthatólag elaludt.
 - Mér', nem érdekel?
 - Érdekeljen?
 - Hmm... Igen - a huncut mosoly ott bujkál a száján.
 - Akkor nem érdekel. - kacsintok, majd lesajnálóan, egy csepp szarkazmussal teli mosolyt villantok.
 - Hol laksz?
 - Mér' érdekel? Amúgy a szomszéd mellett.
 - Annál már csak a házban jobb. - oké, elismerem, erre én is felröhögtem.
 A kabintba egy másik srác zúdul be.
Vera még minjdig alszik.
 Végigmér minket, majd lesajnálkozóan Zsoltira pillant, aztán felröhög.
 - Ha még ne mül mellette, akkor nem egy zseni a srác - motyogja, de elég hallhatóan. - Mizu csajok? - röhög. Lepisszegem majd Verára mutatok. Hidjen rólam amit akar, én ezzel bunkó leszek.
 Az eddigi utazótársunk zavarba jön, elkezdi vakargatni a fülét, majd az ablakon át bámul.
 - Mizu szépség? - suttogja, még mindig a vigyorral a képén.
 - Én úgy tutdam a tejmárka nem Mizu, hanem Mizo. - ezen felröhög.
 - Vicces vagy.
 - Te meg seggfej.
 - Honnan tudod? Még nem is ismersz.
 - Nem is akarlak.
 - De meg fogsz. Hosszú még az út...
 - Mért, merre mész?
 - Balaton kissebb feszt.
 - Basszus
 - Úgy ám baby.
 - A rohadt édesanyádat!
 - Ez nem volt szép... - arca elvörösül, és szeme eltorzul.
 - Miért? - megsajnálom szegény srácot.
 - Anyám meghalt. Most tényleg rohadt. Még mindig. Ott. Rohad. A. Koporsójában. - legszívesebben megöleltem volna, annyira sajnáltam.
 - Én... Sajnálom.
 - Ne tedd, mert bevetted! - kiállt föl, mire Vera felébred.
 - Ki ez a seggfej?
 - Ha tudni akarod - válaszol a felébresztője. - Tomi ez a seggfej.
 - Tényleg seggfej - tátogja Zsolti.
 - Kimentem Wc-re. - állok fel nagy sóhajjal.
 A mellékhelység koszos és büdös volt, nembeszélve, hogy nem volt papír, nálam meg zsepi. Így drasztikus megoldáshoz folyamodtam.
 Undorral a képemen vágtam ki az ajtót. Végig vágtattam a folyosón, vagy min, majd mikor odaértem "félelmetes" beszédfoszlányokat hallottam.
 - Nem, Ő nem le... - Rohad... képe... - Ja, a más... ro... sőt, kr... ro..n..
 Vera mögöttem jelent meg, rámhozva a frászt.
 - Merre voltál?
 - Nem bírtam a fiúkat. Hozzuk le a cuccokat, és üljünk át egy másik kabinba!
 - Jó. - az út további része csendesen telt. Egy tömött helységbe foglaltuk el helyünket. Egy hízott túlsminkelt kutyás nő, egy folyton ugráló kisgyerek, a tesója aki csendes volt, az apja és egy öregember volt társaságba velünk.
 Hatalmas megkönnyebüléssel szálltam le a vonatról. A tiszta levegő, szinte tarkón vert, olyan jól esett. Vera hozzám hasonlóan nagyokat szippantott, majd elindult a két utcányira lévő "fesztiválhoz".
 A tömeggel haladtunk, ami elég nagy volt. Azt a két utcát el is foglalta. A többes pihinél sokan felmásztak a pára, egy kocsinak dőltek, vagy árnyék után kutattad. Én csak kortyolgattam a termoszomból, haratam a szendvicsemből, nem álltam meg. Ennek hála a sor élén haladtunk.
 Mikor odaértünk egy elkerített helyet láttunk. Amit még lehetett látni az a sok sátorhely, pár faház, focipálya, kibentonzott járda, fák, bokrok, mellékhelyek, padok, és az út közepén kezdődő kisseb pihenő helyek.
 - Sietnünk kell. Nekünk kell a legjobb hely!
 Mi voltunk az elsők. Berontottunk.
 - Mi kell egy jó helyhez? - hadartam.
 - Közel a wc, de ne túl, a kajálda, arnyákos hely legyen, na meg fű. Porba nem pakolok!
 A szememmel kerestem ilyet, és meg is találtam. Rohantunk mint az állat.
 Sikerünk lett elfoglaltunk a helyet. Kivettük a két sátort, és nekiálltunk elkészíteni.
 - Ez hova való? - kérdezem.
 - És ez?
 - Kell segítség? - mosolyog egy kedves moderátor. Hálásan pillantok felé, megköszönöm mikor végzett, majd kifújom a levegőt.
 Azt is eltudnám képzelni, hogy eddig nem vettem.